Kültéri hozzáférési pontok nagy dilemmája
2020. 01. 23.Örök kérdés WLAN hálózat építésekor, hogy hová milyen hozzáférési pontot telepítsen a vállalat, de helyes megválaszolását nehezítik a kültéri-beltéri, illetve a külső és a belső antennás kivitelt övező tévhitek.
Tisztázzuk ezért a leggyakoribb félreértéseket! Vizes, párás, hideg vagy meleg helyekre egyértelműen kültéri kivitelű access point (AP) való, amelyet a gyártó eleve az ilyen, kevésbé barátságos környezeti feltételek tűrésére készített fel – például IP67-es védettségű tokozással. Az IP kód a külső behatásokkal szembeni védelem (ingress protection) szintjét mutatja a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) 60529-es szabványa szerint, ezért Nemzetközi Védettségjelölés (International Protection Marking) néven vált ismertté. Az IEC szabvány európai uniós megfelelője az EN60529.
Az IP-kód első számjegye a porral, második számjegye a vízzel szembeni védettség szintjét jelöli, és további számjegyek, illetve betűk mutathatják az ütésállás vagy a balesetvédelem mértékét. A nagyobb szám fokozottabb védelemre utal – az IP67-es kóddal ellátott elektronikai eszköz például porral, fröccsenő vízzel szemben teljes mértékben, vízbe merülés esetén pedig korlátozott ideig védett. A kültéri hozzáférési pont emellett megfelelően szigetelt csatlakozókkal és fűtőelektronikával rendelkezik, ezért tág hőmérséklet-tartományban, -40 és +60 Celsius fok között használható, vagyis esőben, fagyban, tűző napon és hűtőházban is működőképes lesz éveken át.
Ugyanakkor por, beázás és páralecsapódás ellen sem védettek a beltéri kivitelű AP-k, és a működési hőmérséklet tartományuk is szűkebb, jellemzően 0 és +40 Celsius fok közötti. Bár léteznek ennél valamivel tágabb, -20 és +40 Celsius fok közötti tartományban is üzemképes beltéri hozzáférési pontok is, de ezek tokozása sem ad védelmet porral, párával és vízzel szemben.
Beltéri AP-k műanyag védődobozba szerelése ezért kültérre mindig csak félmegoldást adhat. Az ilyen dobozok nem védenek a hideg vagy meleg ellen, és a kábelek bevezetésénél sem biztosítanak megfelelő szigetelést. Pára, víz kerülhet a dobozba, ezért nem garantálható, hogy a kültéren elhelyezett, beltéri eszköz az elvárt ideig működőképes lesz, és könnyen lehet, hogy a nyomok alapján a gyártó is elutasítja majd a garanciális javítást. Más szóval a beltéri access point és a védődoboz nem egyenlő a kültéri hozzáférési ponttal.
Hasonlóan fontos szempont az access pointok kiválasztásánál az antenna típusa. Itt két opció, a belső (integrált) vagy a külső antennás kivitel valamelyike mellett dönthet a vállalat – de ha egy mód van rá, érdemes mindig a belső antennás modellt választani. Külső antennás hozzáférési pontra csak akkor lesz szükség, ha nem körsugárzó, hanem irányított antennás eszközt építene hálózatába a felhasználó. Minden más esetben a külső antenna csak a hibalehetőséget növeli, és plusz költséget visz a projektbe.
Összefoglalva, kültéri környezetbe – szabad térre, fűtés nélküli vagy beázásra hajlamos épületbe, hűtőházba – mindig kültéri kivitelű access pointot válasszunk. Ha irányított antennát feltételező, speciális igény nem merül fel, akkor a hozzáférési pont legyen belső antennás kivitelű, akár beltérbe, akár kültérre kerül. Ha mégis külső antennára lenne szükség, akkor abból is mindig a telepítés környezetének megfelelő, kültéri vagy beltéri változatot tanácsos választani.
Szerző: Pintér László, rendszermérnök, IBCS
Dátum: 2020. január
